A kiírt dátum előtt már tényleg nagyon-nagyon izgultam. Bíztam benne, hogy minél hamarabb úgy dönt, hogy ki akar jönni. Bár mondták, hogy első gyermek, és még fiú is, így lehet később jön. De mondhatjuk majdnem pontos volt, végül is a kiírt dátum előtt 2 nappal lett elég az anyaméhből. 

Már előtte 1-2 nappal voltatk jósló fájások, így nem izgultam akkor sem, mikor már élesbe ment az egész, mert úgy gondoltam elmúlik. Reggel párom ment dolgozni, 5 óra felé, és én is felébredtem, hogy már megint fájdogál. Próbáltam visszafeküdni, hogy még egy kicsit pihenjek. De csak fájt, így befeküdtem egy nagy kád meleg vízbe. Reggel 8 óra felé sem múlt még, ekkor már sejtettem, hogy lehet ma lesz valami belőle, úgyhogy elkezdtem méregetni a fájások között eltelt időt. 10-12 percesek voltak. Barátnőmmel meg volt beszélve,hogy jön hozzám, de felhívtam,hogy mi a helyzet, mondtam neki, hogy ha akar jöjjön nyugodtan, de lehet nem leszek jó társaság, mert eléggé fáj a hasam. De persze azért eljött, és velem együtt izgult. Együtt mértük az időt és csak a szülésről tudtunk beszélgetni. Délelőtt már szinte pontosan 10 percenként jöttek. Már a fürdő sem segített, a járkálástól meg még rosszabb volt. De jó volt,hogy nem voltam egyedül, így két fájás közt mégis csak terelődött a gondolatom. Délután már voltak 5 perces fájások is. 3 órakor jött Apa haza, megebédelt, én szépen előszedem a cuccom, elkészültem, majd bementünk a kórházba. Nem kapkodtuk el a dolgot, hisz magzatvíz nem folyt el, így azt olvastam,hogy meg lehet várni az 5 perces fájásokat, addig otthon lehet maradni, hisz az anyukának is jobb  a nyugodtabb környezet. Szóval bementem az 5 perces fájásaimmal délután 4 óra felé. Sikerült előkeríteni a szülésznőt, akit egy cseppet sem mondanám,hogy jó kedvében találtam. Szemforgatva és fintorogva feltett a gépre,majd közölte, hogy ezek nem is fájások,és, hogy egyáltalán nem biztos, hogy szülök, mert ezek csak jósló fájás. amúgy is eléggé izgultam, hát most meg már kellemetlenül is éreztem magam. Na jött az ügyeletes doki, nagy megkönnyebbülés volt, mert ő nagyon kedves volt velem. Megvizsgált, és mondta,hogy szerinte ne is menjek haza,mert 3 cm-re ki vagyok tágulva, és , hogy hamarosan baba lesz. Szólt az orvosomnak, aki azt mondta,hogy 7 óra felé ér be. Mondták, hogy apát küldjem haza, mert most még nagyon sokáig nem fog történni semmi, és az előkészületeknél egyébként sem lehet bent, majd szólunk ,ha úgy áll a helyzet. 

Közben 6 óra lett és át kellett adni az éjszakásnak a műszakot, úgyhogy egy jó fél órát  tök egyedül ültem az előkészítőben, amíg a kedves szülésznő mindenféle "jót" mesélt rólam az éjszakásnak. Mivel a nappalos azt gondolta, hogy csak hisztériázok, és bejöttem feleslegesen a jósló fájásaimmal, így már persze az éjszakás sem nézett rám szépen. Ja, kifelejtettem azt az apróságot, hogy én ebben a kórházban dolgozom, csak másik osztályon. Szétküldtem az sms-eket mindenkinek. Kolléganőmék jöttek át meglátogatni. Így legalább jobban telt az idő. 3/4 7 kor feltettek megint a gépre, megint elmagyarázták, hogy ez nem is igazi fájás, mert ennél sokkal-sokkal jobban fog fájni...blabla...közben megérkezett az orvosom, és a szülésznő már el is kezdett szinte magyarázkodni, hogy mennyire feleslegesen lett a doktor úr berángatva, mert,hogy nézze meg, ezek csak jóslók...stb. A dokim mondta,hogy neki az ügyeletes nem ezt mondta, és , hogy akkor megvizsgál. Na nézett ám nagyot a kis primadonna szülésznő, mikor mondta a dokikám, hogy ez 2 ujjnyi és kezdjen el előkészíteni. 9 kor vissza jön, mert még mindig dolga van, csak beszaladt engem megnézni. Na onnan kezdve olyan mézes-mázos volt a szülésznő, hogy már rosszul voltam tőle. Masszírozgatta a hasam, meg mutatott mindenféle pózt, hogy jobb legyen. Na fél 9 felé szóltam apának, hogy jöhet. Megérkezett,átöltözött, közben a doki visszaért és óramű pontossággal 9kor burokrepesztés. Ekkor már 3 perces fájásaim voltak, és nagyon-nagyon fájt. Azt éreztem, hogy nem bírom, és altassanak el, vagy adjanak valami injekciót, vagy BÁRMI. Mikor mondta a szülésznő, hogy 10 órára baba lesz, nagyon megörültem, hogy már nem sok van hátra, végül is 22 előtt 8 perccel megszületett a kisfiam. 2850 gr és 49 cm El sem hittem, hogy túl vagyok rajta.Apa fényképezett kamerázott, értesítette a családot, barátokat. Két kolléganőm is kinn szurkolt nekem a folyosón, ők be is jöttek a szülőszoba ajtóba, mikor már a doki vart, mondjuk a szülésznő nem akarta őket beengedni, de a doki mondta,hogy az ajtóig bejöhetnek. 

Szóval este 22 volt, éjfélig ott feküdtem az ágyon, nagyon-nagyon fáztam, és nagyon-nagyon fáradt voltam. Semmire nem vágytam csak, hogy lefekhessek. Mikor felkelhettem, letusoltam, és apával még bemehettünk a csecsemőosztályra megnézni a kis pöcsöst. Nagyon érdekes volt...fel sem fogtam,hogy a enyém...vagyis tudtam, de olyan fura volt. Eddig a hasamban volt, most meg itt van előttem. Van egy babám...anyuka vagyok...nagyon vártam a reggelt, hogy hozzák szoptatni, és lássam...annyira büszke voltam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.