Üdv!

Ezennel szeretettel megnyitom ezt a naplót.

Az én kisfiam már 8 hónapos, úgyhogy talán először is egy kis  visszatekintés a kezdetekre:

Párommal éltük a megszokott kis életünket. Saját lakásban, körül barátokkal, minden hétvégén buli, és persze keményen dolgoztunk, hogy minél jobb legyen. 2011 február végén, mikor kiderült, hogy állapotos vagyok, először nem igazán tudtuk, hogy mit kezdjünk a helyzettel. Nem igazán terveztünk gyereket, el sem tudtuk az életünket egyelőre képzelni így. Hosszú tanakodás után úgy döntöttünk, vagyis inkább én, hogy akkor ha jönni akar, hát akkor jöjjön...majd lesz valahogy.

A pocak szépen kerekedett, és nagyon nagy izgalmakkal vártam a napot, mikor megszületik a babó. Kislány korom óta lány gyereket szerettem volna,csak azt tudtam magamnak elképzelni, így megmondom őszintén, ért némi csalódás, mikor kiderült, hogy fiú. Mindenki azt mondta, hogy jó lesz, de nekem kellett kis idő, mire megszoktam a gondolatot. A névválasztást jól megfontoltuk, az 5. hónaptól, mikor kiderült, hogy tuti fiú, akkor kezdtük el a neveket nézni, és egészen a 9. hónapig gondolkoztunk rajta. Végül Zétény mellett döntöttünk.

Úgy gondolom, hogy az igen csak meleg nyár ellenére jól viseltem a pocakot. Júliusban még kirándulni is elmentünk. Szeptemberben már igen csak a szülés körül forogtak a gondolataim, rengetek cikket elolvastam róla...és nagyon féltem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.